Az egyelőre csak az Egyesült Államokban elérhető DC Universe szolgáltatás saját gyártású animációs sorozatának, a Harley Quinn-nek idén áprilisban indult el a második évada, és ennek apropóján néhány óra leforgása alatt le is daráltam a finoman szólva sem gyerekbarát széria első szezonját. Trágár és véres, de nekem bejött!

Februárban került a mozikba a Margot Robbie főszereplésével készült Ragadozó Madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása), ami ugyan nem aratott hatalmas sikert (alig 201 millió dollárt termelt világszerte), de én nagyon szerettem, hiszen abszolút kiemelkedett a korábbi DC-filmek közül. Most azonban nem ezt az alkotást, hanem a főhős, Harley Quinn erősen felnőtteknek szánt animációs sorozatát veszem górcső alá.

A széria az egyelőre csak az Egyesült Államokban elérhető DC Universe szolgáltatáson debütált, és a szimplán csak Harley Quinnre keresztelt sorozat abszolút a minőségi animációk táborát erősíti, többek között annak köszönhetően, hogy erősen korhatáros formában találja számunkra a történetet. A roppant szórakoztató és nevetőgörcsökkel járó agymenés első évada igencsak hajaz a Ragadozó Madarak alapszituációjára: Harley Quinn (Kaley Cuoco) minden igyekezete ellenére kénytelen belátni, hogy a Jokerhez (Alan Tudyk) fűződő érzelmei igencsak egyoldalúak, ezért szakít a Gothamet terrorizáló bohóccal, és saját brand építésébe kezd.

Megpróbál nevet szerezni a szakmában, ám a filmmel ellentétben nem egy csajokból álló csapatot szervez maga köré, hanem megpróbál bekerülni a Legion of Doom nevű szervezetbe. Minden valamire való szupergonosz tagja ennek a társaságnak, ami működését tekintve leginkább egy multinacionális céghez hasonlít: elég ha csak a ki-milyen-gonosz-dolgot-csinál-a-héten meetingekre gondolunk. Ahhoz viszont, hogy Harley is bekerülhessen a szervezetbe, teljes értékű gonosszá kell válnia…

harley qiunn
Fotó: DC Universe

Miközben hősnőnk mindent megtesz, hogy önmaga lehessen a férfiakból verbuvált szervezet tagjaként, mellészegődik egy mondvacsinált csapat is. A tagok közül kiemelkedik Poison Ivy (Lake Bell), aki a Harleyhoz fűződő barátságával olykor meglepően megható mederbe tereli a történet. Viszont a banda összeállítása rajta kívül is parádés: King Shark (Ron Funches), Dr Psycho (Tony Hale), Clayface (Alan Tudyk) és Sy Borgman (Jason Alexander) is bőven adnak okot a nevetésre. És akkor még nem is említettem az olyan mellékszereplőket, mint Batman, Lex Luthor vagy éppen Bane – a neves  karakterekhez kötődő poénáradat mellett szintén nem tudok szó nélkül elmenni.

A sorozat első epizódja megdöbbentően véres, de a brutalitást közel sem egyenletes dózisban kapjuk az első évad folyamán, amit személy szerint egyáltalán nem bántam. Mikor már megszoknánk a kellemesen rajzfilmes látványvilágot és hangulatot, akkor a semmiből előbukkan több liternyi vér, és némi levágott végtag, és ez a kontraszt elég jól működik, ráadásul a vérengzősebb jelenetek soha nem válnak unalmassá.

harley quinn
Fotó: DC Universe

Apropó látványvilág: muszáj kiemelnem, hogy milyen szemet gyönyörködtető munkát végeztek az animációért felelős szakemberek, a Harley Quinn elképesztően jól néz ki a hasonszőrű szériákhoz képest. A téma ugyanakkor a meglehetősen kreatív megoldásoknak is teret engedett: a történet bizonyos pontjain a főszereplők például szürreális utazásokat tesznek egymás elméjében. A legnagyobb kedvenceim voltak ezek a jelenetek, hiszen a készítők itt egészen okos és ötletes megoldásokkal mutatták meg, hogy mennyire kreatívak.

Ha valaki szereti Harley karakterét, vagy csak alapból kedveli a DC Univerzumot, annak érdemes próbát tennie a 13 részt számláló első évaddal, ami egy kellően stílusos, egyben korhatáros történettel szórakoztatja a nézőit. Ha pedig bejött, amit láttatok, akkor jöhet a második évad, amiből hat rész már szintén elérhető az internet megfelelő bugyraiban.

Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!