A tudományos fantasztikum világa legtöbbször komor és zord. Különösen akkor, ha valamiféle disztópikus történetbe ágyazódik a sztori, ahol a jelenleginél rosszabb társadalom és világrend bontakozik ki. Ha szereted a sci-fit, de nevetnél is egy jót, akkor jó hírrel szolgálhatunk, ugyanis ez a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
Íme öt klasszikus sci-fi vígjáték, amit sosem mulasztunk el megnézni.
Paul
Új köntösben térnek vissza a Haláli hullák hajnalának főszereplői, ezúttal is egy olyan zsánerfilmet alkotva, amit talán keveseknek kell bemutatni. Gondolom mindenki emlékszik még a Spielberg inspirálta kedves kis idegenre, E.T.-re. Felejtsünk is el mindent, amit ott láttunk, az itteni földönkívüli ugyanis egy igazi suttyó: csúnyán beszél, cigizik, iszik, és had ne meséljük tovább, még miket csinál.
A történet szerint a két brit, ufóimádó geek Amerikába látogat a Comic Conra, és útba ejtik az ufó-történelem nevezetes helyszíneit. Menet közben viszont valami olyasmire bukkannak, amire egyikük sem számított: egy igazi űrlényre, aki már 60 éve a Földön raboskodik, viselkedését és nyelvezetét elnézve pedig nagyon sok szappanoperát és valóságshow-t nézhetett végig földi léte alatt. A Paul agyon szórakoztató film, amit bátran ajánlunk minden ufót szerető / vagy nem szerető embernek.
Támad a Mars!
Jöjjön egy igazi klasszikus! Mi történne, ha egy csapat marslakó a Földre érkezne? Ez a világsztárokat felvonultató fekete komédia a különc rendező, Tim Burton munkája, és a búrafejű idegenek végig azt hangoztatják, hogy békével jöttek. Bár Donald Kessler professzor szerint semmi ok a pánikra, egy galamb miatt végül elszabadulni látszik a pokol, és a kezdetben kedves kis marslakók tömeges emberirtásba kezdenek. Az idegenek fejlettel technológiával és fegyverzettel bírnak, a kérdés pedig az, hogyan nyírhatnánk ki őket…
Űrgolyhók
A Csillagok háborúja fergeteges paródiája legalább akkora kultusszal rendelkezik a vígjáték-rajongók táborában, mint az alapjául szolgáló sci-fi a fanatikusok körében. Szóló Sztár, a magányos hős úti célját nem ismerve vág neki egy félelmetes kalandnak, oldalán hű társával, egy félig ember, félig kutya lénnyel. Félelmet nem ismerve igyekeznek kiszabadítani a gonosz Lord Kobak fogságában sínylődő Vespa hercegnőt. Minden idők egyik legkedveltebb sci-fi paródiája igazi bakancslistás darab a zsáner rajongóinak körében.
Jöttünk, láttunk, visszamennénk
Jean Reno és Christian Clavier színészpárosa olyan nevetőgörcsökkel örvendeztet meg minket, hogy eszünk ágában sincs a távkapcsoló után nyúlni. Comte Godefroy lovag és hűséges fegyverhordozójának kalandja súlyosan addiktív produkció, ahol a középkor szülöttjei egyszer csak a 20. század végi Franciaországban találják magukat. Mi vagy 20-szor láttuk a filmet (eredeti címén: Les Visiteurs), ésbár művészi értelemben nem képvisel túl sok értéket, a nevetőizmokra gyakorolt hatásához nem férhet kétség.
Szellemirtók (1984)
Ez az a darab, aminek a zenéje talán még a filmnél is híresebb. Szerintünk senkinek sem kell bemutatnunk, a sci-fi vígjátékok legnépszerűbb darabja, ami hála az animációs sorozatnak, még a gyerekek körében is igen népszerű. A történet három parakutató professzorról szól, akiket mániákus elgondolásaik miatt kirúgnak az egyetemről. Végül gondolnak egyet, és megélhetésük érdekében jó pénzért igyekeznek megszabadítani New York parázó lakosságát a természetfeletti lényektől (szellemektől). Aki látta a filmet/filmeket, azoknak nem idegen a protonágyú kifejezés, Bill Murray nagyszerű alakítása pedig külön szót érdemel ebben a “szellemesen” szórakoztató alkotásban.
