Sabrina Spellman horror köntösbe bújtatott pokolbéli története igazi csemege a zsáner rajongóinak. Kissé hátborzongató, sokszor szexi, olykor groteszk, de kétségkívül az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb szériája. Ha ez még nem győzött meg, íme öt további ok, hogy miért érdemes megnézni a tiniboszi újragondolt verzióját!
Boszorkányos reboot
Talán sokan emlékeztek még a 90-es évek Sabrina, a tiniboszorkány című sitcomjára, ahol a bájos Sabrina két nagynénjével és Salem nevű macskájával számos bolondos kalamajkába keveredik. Ha ez megvan, akkor felejtsétek is el, ugyanis a Netflixen látható Chilling Adventures of Sabrina boszorkányos ügyességgel rebootolta a korábbi könnyed sorozatot.
Az új verzió suttba vágta a nosztalgiát, és a bájos kalandokat keményvonalas, néhol gót beütéssel bíró horrorra váltotta. Ilyen formában az új Sabrina még hiánypótlónak is nevezhető, hiszen a Buffy, a vámpírok réme címszereplője óta nem igazán akadt példa olyan karakterre, aki ilyen könnyedén vette volna fel a kesztyűt démonokkal és más pokolbéli uraságokkal.
Sabrina, a félvér boszorkány
A történetnek otthont adó, Greendale nevű, az unalmastól igen távol álló városkában megszokott a szokatlan, a lázadó énjét élő Sabrina pedig kétségbeesetten igyekszik egyaránt megfelelni az emberi és boszorkány mivoltának. Az isten háta mögötti településen működik egy ősi, titkos boszorkányrend, az Éjszaka Temploma, aminek a főhős is tagja lesz, de közben igyekszik eleget tenni a normális teendőinek is.
Mivel Sabrina félvér, így folyamatos piszkálásnak van kitéve a tiszta vérű varázslók és boszorkányok körében. Akárcsak a Harry Potterből ismert Hermionének Roxfortban, Sabrinának is kétszeresen kell bizonyítani, hogy helye van a Sötét Tudományok Akadémiáján.
Parádés történetszövés
A sorozat alapjául szolgáló Achie képregénynek hála az alkotók zseniális történettel toldották meg a 90-es években megismert gimis/boszorkányos alaptémát. Az új sorozat nemcsak az elődjénél sokkal sötétebb sztorit kapott, de az évadokon átivelő cselekmény kellően fordulatos és jó pár meglepetést tartogat.
Az első évadban megtudhatjuk, hogy a Spellman család számos kiemelkedő boszorkányt és boszorkánymestert adott a rendnek, a második évadtól pedig egyre több rejtélyre és érdekes részletre derül fény, Sabrina pedig olyan helyzetekbe és szerepkörökbe kerül, amikről kezdetben sem ő, sem mi nem gondoltunk volna. A meghatározhatatlan évtizedben játszódó sorozat ráadásul ügyesen mutatja be a sátánisták hatalmi viszályát, és emelett bőven jut idő Sabrina és társainak fejlődéstörténetére is
Nagyszerű utalások
Külön piros pont jár a sorozat készítőinek azért, hogy bibliai párhuzamokkal és popkulturális utalásokkal örvendeztetik meg a nézőket. Gondolunk itt az Oscar Wild regényéből ismert Dorian Grayre, vagy a vonzó női démonra, Lilith-re, aki a zsidó hitvilág szerint Ádám első párja volt. És még nem is beszéltünk Lucifer Morningstarról, vagy Júdás és Káin karakteréről.
És nemcsak személyekre történik utalás a sorozatban, de helyszínekre is. Ilyen például a Gehenna állomás, ami az ókori Jeruzsálemben amolyan áldozati helyszínként funkcionált.
Ezen felül a különböző rituálékkal kapcsolatban is kaphat rejtett utalásokat a szemfüles néző. Emlékeztek még arra a jelenetre, amikor Sabrina sóval hinti körbe a barátja testében raboskodó Lucifert, így próbálva sakkban tartani a pokolbéli uraságot? A rituálé valós gyökerekkel bír: a zsidó babonában a sónak különleges hatalmat tulajdonítottak az ártó szellemekkel szemben.
Gimis vonal
Sátánizmus, gyilkosságok és vallási rituálék ide vagy oda, a címszereplőnk egy gimis lány. Ugyan nem a hétköznapi fajta, de azért mégiscsak tindézser, így az ebből fakadó problémákkal is szembe kell néznie, mint minden átlagos muglinak fiatalnak.
Hiába a horroros köntös, a tinis/gimis vonal is szórakoztató a sorozatban. A részek ugyan exponenciálisan válnak egyre sötétebbé és hátborzongatóbbá, a készítők azért sosem feledtetik, hogy a történet főszereplője egy 16 éves lány. Fontos továbbá, hogy nemcsak Sabrina fejlődéstörténetét követhetjük végig, hanem a barátaiét is. Ebből a szempontból, Theo sztorija különösen érdekes, napjainkban pedig egyre fontosabb téma is.
Karakterdrámákban tehát nincs hiány, és bár a tálalás sokszor hátborzongató, a gimis vonallal kiegészülve a sorozat azért finoman vicces is. Tökéletes egyveleg: különleges és szórakoztató alkotás, ami képes kitűnni a sorozatok tengeréből.
