Az Extraction (Kimenekítés), Chris Hemsworth új akciófilmje már napok óta elérhető Netflixen, de kellett egy munkaszüneti nap, hogy neki merjek állni a megnézésének.
A Netflix most lubickol a nézőkben, mert a járvány miatt a mozik zárva, mindenki otthonról szórakozik és ez óriási növekedést hozott nézőszám és videófogyasztás tekintetében egyaránt. Ez meg is látszik a vállalat részvényeinek árfolyamán, de a legyártott filmek minőségében nem nagyon hozott eddig változást, bár az igaz, hogy egy filmnek jóval több idő kell egy-két hónapnál, hogy elkészüljön. Ez mondjuk nem biztos, hogy igaz az Extraction című alkotásra, aminél szerintem az igényelhette a legtöbb időt, amíg Chris Hemsworth-nek elmagyarázták, hogy miért is lesz jó, ha elvállalja a film főszerepét.
A Bangladesi turisztikai hivatal ajánlásával
Ha van Bangladesnek országimázs központja, akkor ott most minden bizonnyal gőzerővel dolgoznak azon, hogy a Netflix cégközpontját eltöröljék a föld színéről, mert a film megnézése után maximum az menne abba az országba, aki megunta az életét és golyó, vagy vérhas általi halálra vágyik. Az Extraction ugyanis kínosan ügyel arra, hogy felvillantsa a legzsúfoltabb, legmocskosabb városrészeket és a legrosszarcúbb fazonokat. Utóbbiak közt még a gyerekek sem a szokásos baksisért kalauzolós kedves tolvajok, hanem Kalasnyikovval lövöldöző sunyi kis szemétládák. A negatív főhős pedig a nagyon szegények Snoop Doggja: egyaránt jól érzi magát a koszos háztetőkön, és a palotájában a háremével, miközben egy teljes zálogház összes aranyát hordja a végtagjain és a nyakában.
De azért hoztak is
Igen, ha már a közhelyeknél tartunk. A főhős ebben a filmben olyan egydimenziós, hogy az már-már nosztalgikus, hiszen gyermekkorunk Schwarzeneggeres filmjei jutottak eszünkbe róla. Persze értem én, hogy a mai rohanó világban nincs idő kifejtegetni a dolgokat, de három bevágott, homályos képnél és egy könnyes szemű „referenciamonológnál” többet várnék, mielőtt az ember felrúgja az addigi munkája szabályait.
Ez a munka pedig a zsoldoslét, aminek szabályait már számos nagy előddel felrúgatták a rendezők, legutóbb például egyszerre az összes régi nagy színésszel a Feláldozhatók című romkomban. Ami ezúttal olyan KOMmandós filmet jelent, amiben mindent ROMmá lőnek. Na és persze romantikus és komédiás szál is van benne.
És ha már itt tartunk, kicsit olyan érzése van itt az embernek, hogy mivel Chris Hemsworth még nem elég öreg, ráncos és kiégett, esélye sem volt bekerülni Stallone csapatába, hát keresett egyet és mivel nem talált, egyedül ment neki a nem is tudom hirtelen hányadik világnak. Na jó, elismerem, hogy ennek némileg ellentmond, hogy a színész öccse, Liam Hemsworth be tudta verekedni magát Sly csapatába.
A cselekmény
Igen, tudom, most már írhatnék a filmről is egy kicsit. Íme: nagyon gonosz emberek elrabolják egy másik nagyon gonosz és dúsgazdag ember fiát, akit ezt követően ki kell menteni. Ennyi.
Van másik
Nem vagyok mozisznob: szeretem, ha egy film másfél órára komolyabb mondanivaló nélkül képes teletölteni a fejem robbanással és ezzel kiszorítani belőle a saját gondolataimat. Én például szerettem a Six Underground című filmet, amit a kritika úgy lehúzott, mintha nem látták volna Ryan Reynolds többi filmjét.
Na az tényleg nem akart semmi többet, mint segíteni a rászoruló amerikai vaktöltény- és pirotechnikai eszközgyártóknak és valamiért mégis lehúzta mindenki. Pedig hát nem voltak a mozihoz kötve, itt bármikor átkapcsolhattak volna valamelyik szuperértékes Netflix alkotásra. Találunk itt bőven olyat, ami arról szól, hogy milyen szörnyű, ha az ember lányát olyan házasságba kényszerítik, ami elől Berlinig menekül, vagy olyat, ami nemi identitásukat kereső angol tinédzserekről szól. Szóval, ami elgondolkodtat. Mert a Six Underground nem ilyen volt, csak szórakoztatott. Az Extraction pedig még csak nem is szórakoztat. Sokkal inkább idegesít.
