Ha egy szuperhős meghal, az már nem különösebben üti át az olvasók ingerküszöbét. Megtörtént Supermannel, Batmannel, Amerika Kapitánnyal és Vasemberrel is, a lista nagyon hosszan folytatható lenne, ám Pókember esetében mégis sikerült úgy alakítani az eseményeket, hogy a hálószövő halála és a The Superior Spider-Man sorozat évekre maradandó nyomot hagyjon az olvasókban. A Marvel, és a The Amazing Spider-Man szériát akkoriban író Dan Slott 2012-ben sújtottak le Peter Parkerre, de úgy, hogy még nyolc év elteltével is megnyaljuk utána mind a tíz képregényeket lapozgató ujjunkat.
2012 végén a Marvel olyat tett, ami annak ellenére, hogy rendszeresen megtörténik a képregények világában, mégis meg- és felrázta a Pókember olvasókat: megölték Peter Parkert. Ez elsőre azért nem tűnik nagy számnak, mert 2011 nyarán már átélhettük hasonlót: bár akkor még „csak” a Ultimate univerzum Peter Parkere távozott az élők sorából, hogy átadja a helyét Miles Moralesnek. Peter aztán nemcsak az alternatív világban hunyt el, de 2012 telén az eredeti (616-os) univerzumban is, méghozzá a The Amazing Spider-Man 700. számában.
A hálószövő halálát régi nemezise, Doktor Octopus hozta el, aki csak úgy tudta legyőzni gyűlölt ellenségét, hogy felcserélte kettőjük tudatát: Otto a fiatal és életerős Peter testébe, Parker pedig az akkor már haldokló Octavius porhüvelyébe került. Bár hősünk mindent megtett, hogy a cserét visszafordítsa, végül elbukott: egy akciódús és drámai történet csúcspontjaként távozott az élők sorából. És lehet ez furán fog hangzani, de nyolc évvel ezelőtt ennél jobb dolog aligha történhetett volna a Pókember képregényekben.
Kicsit tekerjünk vissza
Pókember karaktere 1962 augusztusában bukkant fel először a The Amazing Fantasy 15. számában, majd 1963-ban kapott saját sorozatot The Amazing Spider-Man néven. Azóta évtizedek teltek el, így nincs abban semmi meglepő, hogy a figurán dolgozó alkotóknak egyre nehezebb olyan történeteket kitalálni, amik eredetiek, és képesek arra ösztökélni az olvasókat, hogy minden hónapban pénzt adjanak egy, vagy akár több képregényért.
Mint minden képregényhősnek, Pókembernek is megvannak a maga csúcs- és mélypontjai: a ’70-es és ’80-as évek volt az aranykor, a ’90-es éveket a máig nagy vitákat kavaró klóntörténetek határozták meg (ekkor egy ideig nem is Peter Parker volt a Pókember), az ezredforduló környékén pedig megindult a lejtmenet, egyre izzadságszagúbb próbálkozásokkal az érdeklődés fenntartására végett. A 2000-es évek elején a Marvel újraindította az összes Pókember-képregényt, ideiglenesen eltüntették Mary Jane-t, J. Michael Straczynski megbolygatta a karakter eredetét, Peter titka ismét kiderült May néni számára, idővel visszaállították az eredeti számozást, felesleges új képességekkel ruházták fel a hőst, nyilvánossá tették a személyazonosságát, majd 2007-ben elértük az abszolút mélypontot. Megjelent a nagy felháborodást keltő One More Day (Amazing Spider-Man 544–545., Friendly Neighborhood Spider-Man 24., Sensational Spider-Man 41.), ami lényegében egyetlen tollvonással semmissé tette Peter és Mary Jane házasságát, nagyjából húsz évre visszamenőleg megváltoztatva a karakter történetét.
A vég kezdete
A kiadó a meglehetősen otromba lépést azzal magyarázta, hogy szeretnék újra érdekessé tenni a karaktert, és mindezt úgy képzelték el, hogy Peter ismét egy szerencsétlen flótássá vált, aki igyekszik megtalálni az egyensúlyt a munka, a röhejes szerelmi élete és a szuperhősködés között. Mindezt a Marvel megfejelte azzal, hogy havi lapból heti magazinná változtatta a The Amazing Spider-Man szériát, és alkotók egész sora kezdett dolgozni a történeteken.
Az eredmény kezdetben egy jobbára inkoherens és érdektelen maszlag lett, csapongó sztorival, újra feltűnő és vadonatúj szereplőkkel, csupa olyan eseménnyel, amiket utólag még felidézni is nehéz. Szerencsére idővel magára talált a széria, megjelentek egészen emlékezetes történetek (The Gauntet, Shed, Grim Hunt), ám az egyértelmű javulás akkor következett be, mikor 2011 januárjában a 648. számnál Dan Slott átvette az írói stafétabotot, és a megjelenés is havi két füzetre korlátozódott. Slott már a vízválasztónak tekinthető The Amazing Spider-Man 700. előtt is bizonyította, hogy kiváló ismerője Peter Parker és Pókember karakterének, jó érzékkel nyúlt a régi és új karakterekhez, képes volt humorral és ötletekkel telezsúfolni a Pókember füzeteket, gatyába rázta hősünk leginkább szánalmasnak nevezhető életét, továbbá igazi nagyszabású történeteket (Big Time, Spider-Island, Ends of the Earth) kanyarított a hálószövő szuperhős köré. A Pókember füzetek ismét izgalmassá és érdekessé váltak, Peter élete (magához képest) kezdett rendeződni, a sorozat teljesen magára talált, majd mindennek csúcsaként Dan Slott (a Marvel szerkesztőinek támogatásával) fogta magát, és szépen kinyírta Peter Parkert.
Peter Parker halott…
A fordulat annak ellenére is megdöbbentette az embereket, hogy a Marvel már előre beharangozta az „új” Pókember érkezését, hiszen már jóval a megjelenés előtt mindenki tisztában volt vele, hogy a 700. számmal (ideiglenesen) véget ér az Amazing sorozat, és 2013 januárjában elindul a The Superior Spider-Man. Peter halála ennek ellenére tényleg komoly hullámokat vert (Slott kapott hideget és meleget egyaránt), és a kezdeti meglepetést követően azonnal megjelentek az első olyan hangok, amelyek nem jósoltak túl hosszú életet az új status quo-nak – és ez érthető is volt, hiszen a modern képregényekben a halál tényleg csak egy átmeneti állapot, és lassan már tényleg csak Ben bácsi az, akit még nem támasztottak fel.
Maga Slott ügyesen rá is játszott arra, hogy sokan gyors visszatérést jósoltak Peternek, hiszen a The Superior Spider-Man hiába szólt a Parker testébe fészkelődött Otto Octaviusról, már az első szám végén megjelent hősünk tudata, jelezvén, hogy nem „halt meg teljesen”. Mindez remek kapaszkodóként szolgált azok számára, akik nem tudtak megbékélni Peter halálával. A Marvel és Slott ugyanakkor bebizonyították, hogy van vér a pucájukban, ugyanis a The Superior Spider-Man 9. számában Otto felveszi a harcot Peter egyre erősebb tudatával, és egy drámai és megrázó mentális küzdelem során leszámol Parkerrel, végleg kiírva őt a képregényből. Az alkotók tudatosították, hogy igenis komolyan gondolták, de legalábbis hosszabb távra tervezték Peter likvidálását, és a karakter jó másfél éven át halott is maradt. És ez jó volt. Nagyon jó.
…az olvasó meg élvezi
Hiába tűnhet egy Pókember rajongó számára istenkáromlásnak, hogy Peter Parker testében Otto Octavius tudata kapott helyet, és ő cselekszik a szeretett hős nevében, hasonlóan izgalmas dolog korábban jó ideje nem történt a hálószövővel, és az elmúlt 8 évben is csak kevés olyan sztori akadt, ami a 31 füzetre rúgó The Superior Spider-Man történethez fogható.
A tudatcsere, Peter halála és az új „hős” alapjaiban rengette meg a Pókember képregényeket, méghozzá a legpozitívabb értelemben. Adott egy figura, akit már évtizedek óta ismerünk, akinek már kívülről fújjuk az összes mantráját, pontosan tudjuk miképp cselekszik, aztán mindez egy szempillantás alatt semmivé foszlik, csak egy váz marad, ami szép lassan újra megtelik élettel, eddig sosem látott dolgokkal. Dan Slott kiváló író, érezni lehetett, hogy lubickolt abban a remek lehetőségben, amit kapott, és élt is vele, és ennek hála a Pókember képregények olyan élvezetesek és izgalmasak lettek, amire korábban egy évtizeden át nem nagyon volt példa, és a legjobb az volt az egészben, hogy sosem tudhattuk, mi történik legközelebb.
A sztori során a Peter testét bitorló Otto ugyan igyekszik élni a „második eséllyel”, hős akar lenni, jobb akar lenni, mint amilyen Parker volt, emberként és szuperhősként egyaránt, de képtelen levetkőzni a múltját és a személyiségét, és ez a mix egy hihetetlenül érdekes képregényt és egy korábban sosem látott Pókembert eredményezett, továbbá olyan eseményeket, amik Peterrel a főszerepben sosem lettek volna kivitelezhetők.
És nem csak az volt érdekes, miképp cselekszik ez az új Pókember, de az is, hogy ez az új hős miképp kerül kapcsolatba a Pókember képregények 50 éves múltjával. Kezdetben Otto elérni Peter emlékeit, így pontosan tudja, hogy ki-kicsoda Parker életében, tisztában van a kapcsolatok sajátosságaival, de a 9. szám eseményei után erre már nincs lehetősége, ami meglehetősen izgalmas konfliktusokat eredményez — a 20. számban például a Fekete Macskával, aki Peter szeretője volt egykoron, Otto viszont többször is megpróbálta megölni. A Slott teremtette új status quo legnagyobb erénye pont az volt, hogy a Peter testében tevékenykedő Otto egész másképp viselkedik a régóta ismert karakterekkel (legyen az Mary Jane, J. J. Jameson, May néni, a 2099-es Pókember, vagy akár a többi szuperhős vagy szuperbűnöző), mint ahogy azt Pókembertől megszokhattuk, és ennek köszönhetően teljesen új lett a szereplők közti dinamika, frissesség járt át minden oldalt, az olvasó élvezte a látottakat, és alig vártuk, hogy még többet kapjunk a teljesen kicsavart Pókemberről…
Semmi nem tart örökké
Afelől persze senkinek nem voltak illúziói, hogy Peter előbb-utóbb visszatér és ez meg is történt a The Superior Spider-Man 30. számában, amit aztán egy olyan finálé követett a sorozat utolsó füzetében, ami még ma is képes libabőrt csalni a rajongók karjaira. Peter távolléte ugyan csak másfél évig tartott, de ezen idő alatt Slott egy olyan történetet hozott tető alá, amiért őszintén lehet rajongani. Habár maga az alapötlet nem először szerepelt képregényekben, a szerző mégis képes volt frissességgel megtölteni a tudatcserés sablont, és egy olyan tudatosan és okosan felépített sztorit nyújtott nekünk, amihez fogható csak kevés volt a Pókember képregényekben az elmúlt 7-8 évben.
Ezért remek hír, hogy a The Superior Spider-Man végre meg fog jelenni magyarul is a Kingpin kiadó A Hihetetlen Pókember című képregényében, várhatóan jövő tavasszal. A sztori előzményei, Slott korábbi történetei szintén ezen kiadvány hasábjain kaptak helyet, az egyes számok pedig jelenleg is megrendelhetők a kiadó honlapjáról. A hazai sorozat jelenleg a The Amazing Spider-Man 690. részénél tart, és az érdeklődőknek már most érdemes lehet csatlakozni, hiszen az általunk tárgyalt Superior történetszál közvetlen előzményei érkeznek a képregény lapjaira, sőt a korábban megjelent Póksziget és A Föld vége (A Hihetetlen Pókember különszám: 2020/1) sztorikat sem érdemes kihagyni.
A Hihetetlen Pókember képregényt pedig azért is érdemes követni, mert a helycserés történet után nem sokkal következik Dan Slott másik nagy dobása, a Spider-Verse, ami ihlető forrásként szolgált a 2018-as Pókember: Irány a Pókverzum! című animációs filmhez.
(A cikk eredeti verziója először 2013-ban jelent meg az időközben megszűnt bateman.hu oldalon, a szerkesztetlen változat pedig jelenleg is olvasható a kilencedik.hu portálon.)
