Rejtélyes módon eltűnt az egyik roxforti diák, valószínűleg elrabolták. Meg kell találnunk, de a tettes nem hagyott könnyen követhető nyomokat maga után. A szemüveges varázslófiú, Harry Potter kalandjaival megspékelt Cluedo elvarázsolt minket, többek között azért, mert új szabályokkal dobta fel a megszokott Agatha Christie-s jatékmenetet. A társasjáték egyáltalán nem új, de biztos vannak hozzánk hasonló késen érkezők, cikkünk első sorban nekik szól.
Minden idők egyik legjobb nyomozós társasjátéka a Cluedo rengeteg változatban létezik, és természetesen létezik belőle olyan variáns is, ami a Harry Potter-könyvek szereplőivel túrbozza fel a jól ismert szisztémát, az asztalunkra varázsolva Roxfort varázslatos világát. Mi néhány év késéssel karácsonyi ajándékként tettünk rá szert, és hiába nem számít újdonságnak, úgy éreztük, abból baj nem lehet, ha nektek is beszámolunk a társasjáték nyújtotta élményről.
A legfontosabb tanács, amit adhatunk, hogy a játék megértésére ne csak tíz percet szánjatok, és főleg ne egy alkoholmámoros Szilveszter este próbáljátok megfejteni a játékszabályokat – természetesen nem a tapasztalat beszél belőlünk.
A társas dobozában négy típusú kártya található: karakterkátya, segítőkártya, titokkártya és sötét pakli. A karakterkártya arra szolgál, hogy Harry, Ron, Hermione, Ginny, Luna vagy Neville bőrébe bújva kiderítsük, KI, HOL és MIVEL ejtette fogságba társunkat. A nyomozás meghatározott vonalon indul, ám a többi Cluedo-játékkal ellentétben a játékosok karakterei ártatlanok, így egymás gyanúsítgatásával nem kell húzni az időt, a cél az, hogy a többiek előtt kiderítsük, hogy ki áll a barátunk eltűnésének hátterében. Ki lehet a tettes? Esetleg Lucius Malfoy volt egy mérgezett mézsörrel a Szárnyas Vadkanban?
A kinyomozandó helyszín-, személy- és tárgykártyák egy lezárt borítékba kerülnek a játék elején, a maradék lapokat pedig szét kell osztani a játékosok között. Ezután indulhat a játék, aminek a lényege a következő: minél hamarabb kideríteni, melyik az a három kártya (ki, hol, mivel), ami egyik játékos kezében sem található meg.
Minden körben a dobásoknak megfelelően lehet mászkálni a szobák között, és csak a helyszíneken lehet rákérdezni, onnan rabolták-e el a barátunkat, ugyanakkor tájékozódhatunk bármelyik ehhez szükséges tárgyról (pl. mérgezett vajsör) és a lehetséges elkövetők személyéről (pl. Lucius Malfoy) is. A kérdéseinkre a tőlünk balra ülő játékos ad választ azzal, hogy megmutat egy olyan kártyát, amelyikre rákérdeztünk. Ha nála egy ilyen lap sincs, akkor a tőle balra ülő következik. A választ persze csak mi láthatjuk, és amennyiben a kérdéses lapok nincsenek senkinél, akkor valószínűleg a borítékban vannak. Mindezt addig kell folytatni, amíg meg nem győződünk a tényekről (vagyis ki, mit és hogyan csinált), és ha ez megvan, akkor nincs más hátra: irány az Odú, és a végső vádemelés a játék megnyeréséhez!
Ezt a szisztémát bolondítják meg többek közt a segítő kártyák, amiből a szövetséges, tárgy és varázsige típusú darabok segítenek eligazodni a varázsvilág furmányos útvesztőiben. Viszont vigyázni kell, ha Sötét Jegyet látunk! Amennyiben megpördülnek a játéktábla kerekei, kialudhatnak a kandallók, eltűnhetnek a rejtett ajtók, és megjelenhet a Sötét Jegy is. Ha ilyennel találkozunk, akkor húznunk kell a sötét pakliból, és viselnünk annak következményeit. A megfelelő segítő kártyával ugyanakkor kivédhető az ártó szándék.
Emellett adott a lehetőség hoppanálásra is. A játék elején mindenki adott számú Hopp-por zsetont kap, amik segítségével a kandallókat használva utazhatunk a varázslatos helyszínek között. Ezekre a zsetonokra pedig figyelni kell, ugyanis ha mindet elveszítjük/elhasználjuk, nem leszünk képesek a mágikus kandallókat használva lépkedni a játéktáblán.
Összességében elmondható, hogy az újítások miatt a Harry Potter-kiadás képében az eredetinél egy jóval összetettebb játékot kapunk – és ez nagyon jó dolog. Az egyik kedvenc változtatásunk például, hogy egy ötletes játéktáblán kerekek segítségével lehet jelezni, hogy melyik kandallóban ég vagy aludt ki a tűz: innen tudjuk, mehet-e a hoppanálás az adott helyszínre vagy sem.
Korábban már létezett egy másik Harry Potter-Cluedo kiadás, mi az újabb, 2017-es verziót próbáltuk, aminek a dizájnja előtt megemeljük kalapunkat. Nosztalgikus érzés volt viszontlátni a karaktereket társasjáték formájában, és a játék valóban képes volt roxfortos hangulatot varázsolni a szobánkba. Egy parti kifejezetten időigényes tud lenni, de ha van 2-3 szabad órátok, akkor játsszátok újra akárhányszor csak akarjátok, válasszatok mindig más karaktert és más startégiát, így sokáig nem válik unalmassá!
