A Stephen King adaptációkról általában két dolog jut eszünkbe: temérdek van belőlük, és a legtöbb nem sikerült valami fényesen. A feldolgozások ráadásul valóságos reneszánszukat élik az utóbbi években: 1922, AZ, Bilincsben, Castle Rock, Kedvencek temetője, Álom doktor. Ezen felbuzdulva döntöttünk úgy, hogy összeszedünk néhány olyan King-féle történetet, amit nemcsak regény, de mozgóképes formában is szerettünk.
Állj mellém! (1986)
A film alapjául szolgáló novella eredetileg The body címen lett publikálva, az adaptáció pedig igazi etalonnak számít a Stephen King feldolgozások között. Ebben közrejátszik, hogy az eredeti sztori nélkülözi az író védjegyének számító félelmetes eszközöket (leszámítva egy hullát), másrészről minden megvan benne, amit egy felnövéstörténettől elvárnánk. A sztori négy fiú különleges kalandját meséli el, ami a sok King-regényben felbukkanó Castle Rock környékén játszódik: a srácok egy szép nyári napon úgy döntenek, hírnévszerzés reményében megkeresik egy helybéli fiú eltűnt holttestét.
A Rob Reiner által filmvászonra álmodott alkotás mindenféle szirupos ömlengés nélkül okoz torokszorító pillanatokat nézőinek. Az Állj mellém! mérhetetlenül egyszerű története nem a mai Hollywoodra jellemző sallangos eszközökkel okoz megrendülést, hanem a maga egyszerű, szerény, de magabiztos módján repít minket vissza a gyermekkor varázslatos világába, ahol mindennek jelentősége és valódi súlya van.
Ragyogás (1980)
A modern horror egyik remekműveként számon tartott Ragyogás Stanley Kubrick filmrendező tolmácsolásában került a vászonra, és Jack Nicholson keltette életre a központi figurát, az alkoholproblémákkal küzdő írót, Jack Torrence-t, aki a biztos gondnoki állás reményében a szezonon kívül családjával beköltözik a világtól elzárt Panoráma hotelbe. Jack örül a melónak, és úgy gondolja, így majd a szeretteivel is több időt tölthet, ám a szálloda közel sem olyan békés és nyugodt hely, mint amilyennek elsőre gondolnánk…
A hotel a regényben és a filmben eltérő módon jelenik meg, így alapvető hangulatbéli különbségeket fedezhetünk fel az eredeti mű és az adaptáció között. King ugyan rajongott Kubrickért, de sokáig látványosan orrolt rá a cselekmény átformálása miatt: szerinte a rendező nem volt képes megragadni a hotel gonoszságát, és a természetfeletti vonalat félre téve egy családi drámává dolgozta át a történetét. Ez ösztökélhette Kinget arra, hogy forgatókönyvíróként részt vegyen az 1997-es Ragyogás-feldolgozás munkálataiban, amiben az eredeti szöveghez minden tekintetben hűek maradtak a készítők. Mi emeljük kalapunkat a horror királya előtt, de szerintünk a Kubrick-féle verzió minden idők legjobb horrorfilmje lett, annak ellenére, hogy jelentősek a változások az eredeti sztorihoz képest.
Borzalmak városa (2004)
Az eredetileg Salem’s Lot címmel megjelent regény King korai művei közé tartozik – egészen pontosan a második regénye – és véleményünk szerint egyike a legfélelmetesebb munkáinak. Ez a történet is megélt több feldolgozást, és mi a 2004-es, Rob Lowe főszereplésével készült minisorozatot kedveljük, ami az eredeti sztorihoz hasonlóan a jól ismert King-sémát követi: a sikeres író, Ben Mears a nagyváros forgatagából kínosan csendes szülővárosába, Jerusalem’s Lot-ba költözik. Ben gyerekként egy szörnyű tragédia szemtanúja volt a kisvárosban, és felnőttként azért tér vissza, hogy feldolgozza az őt ért traumát.
A településen ezzel nagyjából egy időben egy Barlow nevű alak veti meg lábát, akinek az érkezését követően különös események történnek, és hullani kezdenek a város lakói is. King eredeti története egy hamisítatlan vámpírsztori, ahol a vérszívók nem csillognak-villognak, mint egy diszkógömb, és nem is a vegetáriánus étrendet hívei. A sztori a klasszikus vámpírmitológiából építkezik, és a szimpatikus főhősnek a vérszívók mellett a saját démonaival is meg kell küzdenie.
A 2004-es minisorozat egyik legnagyobb erénye, hogy készítői nem próbálták meg teljes egészében rekonstruálni az eredeti regényt vagy a korábbi, 1979-es adaptációt: míg utóbbi kettőben a kisváros kezdetben békésnek és nyugodtak tűnik, a Mikael Solomon rendezte szériában nyilvánvalóvá válik, hogy város már Barlow érkezése előtt sem volt egy ártatlan hely. Ennek hála a Borzalmak városa egy nagyon reális és nyomasztó tónust kapott, ahol a kifejezetten hangulatos zenei választék mellett a készítők több érdekes Kinges utalást is belecsempésztek a történetbe – a rajongók nagy örömére.
AZ (2017)
Stephen King egyik legismertebb alkotásában a gonosz bohóc, Pennywise tartja rettegésben a Derry nevű álmos kisváros lakóit. Az 1986-ban megjelent regény ikonikus főgonosza hamar a világ egyik legszörnyűbb fiktív karaktere lett, lévén ő maga a testet öltött félelem. AZ egy földöntúli entitás, ami képes az emberek félelmei mögé látni, és felvenni annak alakját. King regényének persze nemcsak a tökéletesen megalkotott, többnyire bohóc képében megjelenő fenyegetés az erőssége, de a jó oldalon álló karakterek is: Derry lúzerklubjának tagjai egytől egyik olyan szereplők, akiknek érdekes és egyedi a háttere, és szívből lehet izgulni értük.
A terjedelmes műből legutóbb 2017-ben készített adaptációt Andrés Muschietti, és az első rész az elmúlt évek legjobb horrorfilmje lett. A rajongók és a kritikusok egyaránt méltatták, hiszen kiválóan idézte meg az eredeti regény hangulatát, még úgy is, hogy – érthető módon – számos pontban eltért a közel 1200 oldalas könyvtől. Ráadásul nemcsak az eredeti regény méltó párja lett, de a Tim Curry főszereplésével készült 1990-es tévéfilmet is messze felülmúlta. Muchietti pofátlanul nyúlt a horror műfajának klasszikus stílusjegyeihez, olyan filmet alkotva, ami dobogó szívvel szögezett minket a mozi székeibe.
A titkos ablak (2004)
King ezen történetében Morton Rainey életébe nyerhetünk betekintést, aki sikeres íróként a kutyájával éldegél egy hegyi faházikóban. Egy nap meglátogatja egy rejtélyes idegen, aki azzal vádolja, hogy Morton tőle lopta egy sikeres könyvének történetét. Az író persze cáfolja a plágiumot, ezt meg is próbálja bizonyítani, ám egyre zavarosabb történések veszik kezdetüket, az igazsághoz szükséges iratoknak nyoma sincs, így Rainey nyomozásba kezd.
Stephen King Titkos ablak, titkos kert című kisregényéből készült film a kevésbé elismert adaptációk közé tartozik, de mi mégis a jobb feldolgozások közt tartjuk számon. A Johnny Depp főszereplésével készült alkotás szintén több ponton eltért az eredetitől – a befejezést is teljesen átírták -, és végeredményként egy nyugtalanságot és bizonytalanságot árasztó thrillert kaptunk. A Raineyt alakító Johnny Depp kiválóan hozza a kétségbeesett, alkotói válságban szenvedő írót, a finálé sokkoló fordulata pedig kellően ütős ahhoz, hogy A titkos ablakot a jobb King-adaptációk között emlegessük.
Carrie (1976)
Carrie White egyszerű és átlagos lánynak tűnik, akinek nem megy könnyen a barátkozás. Osztálytársai folyton megszégyenítik, ráadásul otthon sem túl rózsás a helyzet: bigott édesanyja drákói szigorral neveli egyetlen gyermekét, komoly nyomot hagyva ezzel a lány személyiség-fejlődésén. A burokban felnőtt Carrie gátlásos természete ellenére is szeretne beilleszkedni kortársai közé, egyszerű, hétköznapi gimis életet élni, ami nem megy könnyen. A szalagavató bál közeledtével a lány egyik osztálytársa gonosz tervet eszel ki: a nagy eseményen nevetség tárgyává kívánja tenni Carrie-t. Ennek azonban szörnyű következményei lesznek…
A Carrie című regény hozta meg Stephen King számára az áttörést: az 1974-ben megjelent könyv hatalmas sikert aratott, és számos filmes feldolgozást megért az elmúlt évtizedekben. Nekünk a Sissy Spacek főszereplésével készült Carrie-adaptáció tetszett a legjobban mind közül: Brian de Palma rendezésében egy kivárásra játszó, szándékosan késletetett katarzissal kecsegtető horrort láthatunk. A történet megállíthatatlanul robog a baljós, ám kiszámítható végkifejlet felé, és bár a sztori elsősorban az író érdeme, Palma egészen művészien adaptálta King könyvét, olykor többletértékkel felruházva az eredetit.
Tortúra (1990)
Az író, Peter Sheldont súlyos baleset éri a coloradói hegyek elhagyatott útjain, mégis „szerencséje van”: az egyik rajongója rátalál, és a saját otthonában biztonságba helyezi a mozgásképtelen írót. Annie Wilkes ráadásul szakképzett ápoló, és szó szerint megőrül Sheldon regényhőséért, Miseryért. A nő készségesen ápolja hősünket, már-már túlzottan is készségesen, és az írónak egy ponton rá kell döbbenni, hogy Annie valójában fogságba ejtette, a szabadság ára pedig olyasmi, amihez Sheldonnak nem igazán fűlik a foga.
Aki látta a Rob Reiner-féle Tortúra adaptációt, annak feltehetően okozott egy-két álmatlan éjszakát ez a zseniális alkotás. Ez alól mi sem vagyunk kivételek, így semmiképpen nem szerettük volna lehagyni a listánkról, már csak azért sem, mert Kathy Bates alakítása Annie-ként a mai napig felejthetetlen. A történet végtelenül egyszerű, a film lényegi része egyetlen szobában játszódik, de Bates hátborzongató karakterének, és a nem egyszer sokkoló történéseknek hála a légkör végig elképesztően feszült, így a Tortúra méltó szerepelője minden olyan listának, ami a legjobb Stephen King műveiből készült adaptációkat veszi sorra.
