Az élelmes producerek jól tudják, hogy a közönséget képes felcsigázni, ha egy horror főcímében vagy plakátján az „igaz történet alapján” felirat szerepel, hiszen annak tudatában, hogy a történések – még ha kiszínezve is – valódiak, sokkal rémisztőbbé válnak. Az életből merített ötletek háttere ráadásul sokszor kifejezetten izgalmas – a cikkünkben szereplő négy film esetében legalábbis mindenképp.
Az ördögűző
Az ördögűző a műfaj egyik etalonja, a világ egyik legismertebb és legfelkavaróbb horrorfilmje, de általában kevesen tudják, hogy honnan jött az inspiráció. A fim alapjául William Peter Blatty 1971-es regénye szolgált, ami nem csupán fikció: a könyvet a The Washington Post egyik 1949 augusztusában született riportja ihlette, ami egy 14 éves marylandi kisfiún végzett ördögűzésről számolt be. A cikk egy különös viselkedésű gyerekről szólt, aki sikoltozott, káromkodott, latin szavakat kiabált, úgy hogy nem is ismerte a nyelvet. Később többen utánajártak a sztori valóságtartalmának, és számos gyanús körülményre bukkantak, ami azt bizonyította, hogy paranormális behatásról szó sem volt. A környéken élők visszaemlékezései alapján a fiú nem sátáni erőkkel viaskodott, csupán figyelemzavaros lehetett, a latin kifejezések pedig a templomi mise alatt ragadhattak rá.
Az 1973-ban bemutatott, Oscar-díjjal jutalmazott film készítői ugyanakkor meglehetősen szabadjára engedték a fantáziájukat, hiszen a marylandi eset során például szó sem volt semmiféle kiokádott zöld anyagról. AAz ördögűő fogadtatása a maga idejében rendkívül szélsőséges volt: sokan méltatták, ugyanakkor akadtak olyanok is, akik magával a gonosszal vették egy kalap alá a produkciót, istentelen, ördögi kísértésnek nevezve. Habár az alkotók eléggé eltávolodtak az inspirációjuktól, a hátborzongató film azért is említésre méltó, mert új szintre emelte a korábban lenézett horror műfaját – nem véletlen, hogy a zsáner egyik megkerülhetetlen darabjává vált.
A rettegés háza
Minden horrorrajongó tudja, hogy az elátkozott ház az egyik legsűrűbben használt toposz a horror műfaján belül. Az 1979-es, Stuart Rosenberg rendezte A rettegés háza (The Amityville horror) kellőképpen felborzolta a nézők kedélyeit, és a történet népszerűsége az évek folyamán sem apadt: számos feldolgozást, utánzatot és folytatást kapott. A sztori alapjául egy házaspár, George és Kathy Lutz története szolgált, akiket – elmondásuk szerint – paranormális erők üldöztek el New York állambeli, amityville-i otthonukból.
A négy fős Lutz-család potom pénzért jutott a családi házhoz, és ennek meg is volt az oka: 1974-ben ebben a házban végezte ki a teljes családját (anya, apa, négy testvér) a 23 éves Ronald DeFeo. A család szörnyű tragédiája és a Lutz házaspár sztorija nyomán sok médium és paranormális jelenség kutató (például Edward és Lorraine Warren) állította, hogy a házon átok ül, a kegyetlen mészárlás pedig több ízben megihlette az írókat és a filmeseket. A ház valóságos zarándokhellyé vált, ss bár Lutzékon kívül más családok is éltek benne, a később érkezők már semmilyen paranormális jelenségről nem számoltak be. A DeFeo-gyilkosságok indítéka továbbra sem tisztázott, az elkövető Ronald Defeo Jr. pedig mind a mai napig hatszoros életfogytiglani börtönbüntetését tölti.
Démonok között
Edward és Lorraine Warren a világ egyik legismertebb természetfeletti jelenségeket kutató házaspárja, akik sok évtizedes ténykedésüknek hála már több horrorfilm főszereplőjeként tűntek fel. Ezek közé tartozik a 2013-as Démonok között is, amiben Patrick Wilson és Vera Farmiga alakították Ed és Lorraine szerepét, a sztori pedig egy 1971-es, Rhode Island-i kísértetház esetét eleveníti fel.
A történet szerint a Perron család házát egy, a 19. században élt Bathsheba Sherman nevű boszorkány szelleme és átka kísérti, aki feláldozta gyermekét a Sátánnak, elátkozta a farm minden későbbi tulajdonosát, majd öngyilkos lett. Bár Sherman valóban létezett, az említett szörnyű tetteket nem követte el, annak ellenére sem, hogy egyes források szerint valóban vádolták boszorkánysággal. A legendát a helyiek terjesztették, különösen azután, hogy egy árva az ő felügyelete mellett hunyt el, méghozzá elég brutális módon: egy óriási tűt szúrtak a csöppség fejébe. Bár Batshebát a bíróság ártatlannak ítélte, a Warren házaspár szerint ő kísértett a házban.
Annabelle
A gonosz babáról szóló film szintén egy Ed és Lorraine Warren által leírt esetet dolgoz fel, habár a 2014-es alkotás már teljesen fiktív folytatásnak tekinthető, hiszen az inspirációt adó történet morzsái csak az Annabelle legvégén és Démonok között elején kapnak szerepet. Az eredeti történet szerint az ápolónak tanuló Donna 1968-ban kapja ajándékba édesanyjától az 1910-es évek népszerű játékának, Rongybaba Panninak egy példányát.
Donna egy barátjával, Angie-vel lakott közös lakásban, és kezdetben egyikük sem gondolta, hogy a baba különleges lenne. Idővel azonban megmagyarázhatatlan események vették kezdetét: úgy tűnt, mintha a baba képes lenne változtatni a helyét, továbbá egyre többször találtak rejtélyes üzeneteket („Segíts rajtam!”) a lakásban. A szaporodó megmagyarázhatatlan dolgok láttán a lányok egy médiumhoz fordultak, aki megállapította, hogy a baba testében egy halott kislány, Annabelle Higgins szelleme lakik. A baba egyre agresszívebbá vált, Donna és Angie végül papot hívtak, hogy megoldja a hátborzongató ügyet, a tiszteletes azonban a Warren házaspár segítségét kérte.
A filmbéli baba egyáltalán nem hasonlít az eredeti, Rongybaba Panni-féle játékhoz, mivel az alkotók nyugtalanító kinézettel akarták felruházni, hogy az híven tükrözze a játékban lakozó gonoszt. A Warren házaspár a valóságban elszállította a babát a saját, ma is látogatható okkult múzeumába, ahol egy pap rendszeresen megáldja a különös játékszert, hogy – Lorraine szavaival élve – „megkössék benne az ördögöt”.
