December 18-án felkerült a Disney Plus kínálatába a The Mandalorian második évadának nyolcadik része, a finálé, ami úgy is messze felülmúlta minden várakozásunkat, hogy az új szezon összességében sokkal erősebb lett, mint az első nyolc epizód. Cikkünkben kicsit kielemezzük a leköszönő évadot, kitérve arra is, miért tartjuk jobbnak, mint a harmadik Star Wars-trilógiát.
A The Mandalorian második évada a nyilvánvaló hibái ellenére is kifejezetten erősre sikeredett, ami főleg annak köszönhető, hogy már nem egy Star Wars világon belüli mikrouniverzumban játszódik (ahogy az első évad első részei), hanem szépen megfelelt annak az ígéretnek, amit az első szezon végén felbukkanó Moff Gideon és a kezében feltűnő Sötétkard jelentett. Bár a Jon Favreau által megálmodott sorozat még mindig leginkább egy űrwestern, aminek a története sokszor úgy épül fel, mint egy videójáték küldetései, de ettől függetlenül a második évad (és a frissen megjelent finálé) olyan élménnyé állt össze, ami messze felülmúlja a harmadik Star Wars-trilógia filmjeit.
A mozikba küldött egész estés filmek kezdetben a nosztalgiára építettek, aztán a tátongó lyukakkal teli történet az új karakterekre kezdett koncentrálni, miközben lényegében szétrombolta azon eredményeket, amiket az első trilógia főhősei a maguk idejében elértek. Utóbbi nem lett volna akkora baj, ha Rey, Finn és Poe története kifut valahová, de A Skywalker kora befejezésével lényegében egy lépést sem tettünk előre, ugyanoda jutottunk, mint A Jedi visszatér fináléjában, csak időközben ment a levesbe Leia és Han kapcsolata, illetve a remény, amit Luke Skywalker képviselt.
A The Mandalorian a kezdetek óta kevesebbet markolt, ez igaz a második évadra is, viszont végül így is sokkal többet adott, mint a százmilliókból készült, szedett-vedett új filmek. Ez főleg annak köszönhető, hogy az alkotók nem ragaszkodtak görcsösen ahhoz, hogy valami bődületesen újat és formabontót nyújtsanak. Nem sokkal A Jedi visszatér után járunk, a galaxis peremvidékén, ahol egy mandalóri páncélos fejvadász élete váratlan fordulatot vesz, miután összehozza a sors egy erőhasználóval, akinek, mint kiderült, Grogu a becsületes neve. Bár kétségtelen, hogy a The Mandalorian is toposzokból építkezik és nagy hangsúlyt fektet a nosztalgiára, ugyanakkor a Star Wars univerzum egy olyan szeletét hozta el az élőszereplős alkotások közé, amivel ebben az elit klubban eddig nem nagyon találkozhattunk.
A kezdetben egyszerű, de szórakoztató űrwestern az első évad fináléjával megmutatta, hogy az alkotók nem kívánnak egy buborékban maradni, a folytatás pedig ki is pukkasztotta ezt a burkot, összekapcsolva a sorozatot a tágabb kánonnal. Sokak számára a peremvidéken őrjáratozó Új köztársaságiak, a Mandalore függetlenségéért harcoló Bo-Katan és Ahsoka Tano csak cameónak tűntek, de a szerepeltetésükkel a The Mandalorian valójában szépen belesimult a sokak által szeretett dúsgazdag univerzumba, létrehozva a kontinuitást az olyan kiváló animációs alkotásokkal, mint a Star Wars: A klónok háborúja vagy éppen a Star Wars: Lázadók. És ez még nem minden, hiszen a második évad közvetlen kapcsolatot teremtett a harmadik trilógiával, és végül az eredeti Star Wars-filmekkel is.
Bo-Katan, és a mandalóri nép küzdelme, Ahsoka Tano személyes küldetése, Boba Fett visszatérése mind-mind örömünnep volt a legtöbb rajongó számára, és nemcsak a viszontlátás miatt, de azért is, mert a feltűnésük, ha csak apró részletekben is, de tovább mesélte a sztorijukat. Ezeket a szereplőket újra látni legalább olyan kaliberű élményt jelenetett, mint Han Solo, Leia és Luke Skywalker ismételt felbukkanása, azzal a hatalmas különbséggel, hogy a legendák itt nem lettek lerombolva, hanem tovább élnek. És nemcsak a képzeletünkben, hiszen a Star Wars-univerzum immár hivatalosan is úgy bővül, mint a Marvel Filmuniverzum – elég csak arra gondolni, hogy Obi Wan saját sorozata mellé a közeljövőben Ahsoka Tano is megkapja a maga szériáját.
A most debütált The Mandalorian finálé, amellett, hogy csúcsra járatja a különböző filmek és sorozatok összekapcsolását, egyben azt is megmutatja, hogy az alkotóknak bőven van még puskapor a tarisznyájában, elég csak arra a körvonalazódó konfliktusra gondolni, amit a Sötétkard okoz a szereplők között. Az új szezon záró epizódja persze nemcsak az egyre izgalmasabb jövő miatt lett csodálatos: az akció ismét a nagyköltségvetésű filmeket idézte, újfent visszakaptunk részleteket a Legendáknak minősített régi kánonból, az utolsó pár perc pedig konkrétan könnyeket csalt a szemünkbe.
Din Djarin és Grogu kalandja egy hatalmasat szóló, keserédes lezárást kapott, számos nagyon érdekes kérdést hagyva a levegőben, miközben utat nyitott egy olyan harmadik évadnak, ami egészen új irányt szabhat az egész szériának. A Star Wars élőszereplős vonulata újra izgalmas, és megint egészen bizsergető érzés rajongónak lenni.
Utóirat: Várjátok meg a stáblista végét!
