A múlt héten olyan jól sikerült az okosotthonos bemutatkozó cikkem, hogy máris kaptam egy új feladatot: írjam meg a tapasztalataimat a Philips idén bemutatott, szimplán 8505 néven futó androidos okostévéjéről. Elöljáróban annyit, hogy hatalmas csodák nincsenek, ugyanakkor decens készülékkel van dolgunk, aminek nem szállt el az ára, ráadásul még egy olyan extrával is fel van vértezve, amit kevés tévé tudhat magáénak.
Rögtön kezdem egy vallomással: jómagam az OLED technológiára esküszöm, ha tévéről van szó (a Philipstől mondjuk az idén piacra dobott 935-ös modellre), ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy 350-400 ezer forintért vagy ennél is több pénzért vegyen magának készüléket. Az OLED paneles tévék ára ennél lejjebb még nem ment, szóval ha olcsóbb tévében gondolkodunk, akkor marad a hagyományos LCD, ide sorolható tesztem alanya, a Philips 8505 is. És akkor kezdjük is egy jó hírrel: a nálam járt 58 hüvelykes (146 cm) képátlójú modell már 210-230 ezer forint környékén beszerezhető, a kisebb 50-es és 43-as változatok pedig még ennél is olcsóbban, ha pedig valakinek van hely otthon, az lecsaphat a 60, 70 vagy 75 hüvelykes variánsok valamelyikére.
Külsőre egy teljesen bevett dizájnnal dolgozó okostévét kapunk: a képernyőt ezüst színű fémkeret fogja közre, a hátlapon lévő VESA-szabvány szerinti foglalatnak hála a képernyő a falra is feltehető, a talpat pedig nekünk kell felszerelni. Utóbbi 75 cm széles és 25 cm mély, és van egy olyan kellemes tulajdonsága, hogy forgatható rajta a kijelző. Ez jól jön például akkor, ha a hátlapon található csatlakozókat akarjuk elérni, amikből a következőket kapjuk: az oldalsó kisebb panelen egy HDMI 2.0, egy USB 3.0, egy jack csatlakozó és a CI+ slot található, a hátra néző csatlakozótáblán pedig három HDMI 2.0, egy USB 2.0, az audio kimenetek (optikai digitális, analóg), a LAN, illetve az antenna- és kábelbemenetek találhatók.
Ezen a ponton gyorsan jegyezzük is meg, hogy bár játszani ezen a tévén is lehet, nem ez a legjobb választás, hiszen nincsenek az újgenerációs gépeket (PlayStation 5, Xbox Series X és S) kiszolgáló HDMI 2.1 portok, a maximális képfrissítés 60 Hz, az input lag pedig a legjobb esetben is 15 milliszekundum. Ez nem rossz érték, single player játékokhoz például tökéletesen megfelel, de a piacon azért akadnak már olyan készülékek is, amik játék módban 3-4 milliszekundummal dolgoznak. Persze ha valaki nem tervezi új konzol beszerzését és a PC-jét sem akarja a tévére kötni, illetve nem játszik rendszeresen kompetitív multis programokkal, akkor egy PlayStation 4 vagy Xbox One mellé ez a modell is bőven megteszi.
Képminőség
Ahogy a bevezetőben említettem, csodákat ettől a tévétől nem szabad várni, hiszen az háttérvilágításra épülő LCD technológiának megvannak a maga korlátai, így a tökéletes feketékről és a végtelen kontrasztról itt bizony le kell mondani. Érdemes tudni továbbá, hogy bár a Philips 8505 támogatja az olyan HDR formátumokat, mint a HDR10, HDR10+, HLG és Dolby Vision, a készülék szerény maximális fényerejének (560 nit) következtében a magas dinamikatartományú tartalmak nem lesznek olyan látványosak, mint a 800-1500 nitre képes drágább okostévék esetében.
Ezt leszámítva viszont a 4K-s, VA technológiát használó panelre nem nagyon lehet panasz. A ~5100:1 natív kontraszt abszolút elfogadható, a színek némi kalibrálást követően kifejezetten szépek, és a betekintési szögek is rendben vannak, fakulás csak akkor tapasztalható, ha olyan szögből tekintünk a képernyőre, ahonnan már amúgy sincs semmi értelme a tévézésnek. A mozgásmegjelenítés terén szintén nem tapasztaltam hibákat, és zajosodás is csak akkor ütötte fel a fejét, ha 720p felbontásnál alacsonyabb videókat játszottam le. A tévé processzora amúgy képes a manapság egyre elterjedtebb felskálázásra is, tehát a 4K-nál alacsonyabb felbontású tartalmak is egészen tisztességesen festenek a képernyőn, az igazán szép képet persze akkor kapjuk, ha 2160p-s filmeket/sorozatokat játszunk le a tévén.
Android TV és az a bizonyos extra
Okostévéről lévén szó, természetesen operációs rendszert is kapunk, ami a Philips többi készülékéhez hasonlóan itt is a Google-féle Android TV, méghozzá a 9-es verzió. Korábban nem voltam nagy rajongója ennek a megoldásnak, mert elképesztően lassú és megbízhatatlan volt, mostanra viszont jobbára eltűntek a gyerekbetegségek, a rendszer nem omlik össze, nem akadozik, és továbbra sincs még egy olyan tévés szisztéma, amin keresztül annyi alkalmazás lenne elérhető, mint itt. A dizájn ugyan kissé idejét múlt, és a testreszabási lehetőségek is minimálisak, ugyanakkor a távirányítóval elég könnyedén kezelhető minden, és arról sem szabad elfeledkezni, hogy beépítve megkapjuk a Google Segédet illetve a Chromecastot, ami azért egyáltalán nem elhanyagolható pozitívum.
Ami viszont ennél sokkal jobb, hogy a Philips 8505 is megkapta az Ambilight technológiát, ami azt jelenti, hogy a tévé hátuljára a gyártó felszerelt három LED csíkot, amik automatikusan bekapcsolnak a tévével együtt, és olyan dinamikával és színnel világítanak, ahogy a tartalom megjelenik a tévé képernyőjén. Ha egy filmjelenet épp az óceánon játszódik, akkor gyönyörű kép árnyalatot kapunk, egy robbanásos vagy lángokat tartalmazó résznél pedig ennek megfelelő sárga és vörös színeket. Ez egyrészt elég jól néz ki, másrészt a háttérfénynek hála a képernyőn pergő tartalom is sokkal kontrasztosabbnak érződik. A fényjáték persze ki is kapcsolható, az idei rendszerfrissítésnek hála pedig már olyan funkciói is vannak, hogy a tévén (például a Spotify-on) keresztül halgatott zenéhez is képesek igazodni a LED-ek. A magam részéről én imádom az Ambilightot, rendkívül praktikus funkciónak tartom, és érdemes tudni, hogy alapból beépítve csak a Philips készülékei kínálnak ilyen megoldást.
Kinek ajánlanám?
A Philips 8505 nem egy csúcskategóriás tévé, de lássuk be, nem is mindenkinek van szüksége ilyesmire. Ez a modell egy korrekt okostévé, ami elfogadható áron kívül lényegesen nagy kijelzőt, méghozzá normális képminőség mellett. Főleg azoknak lehet jó választás, akik most váltanának okostévére, de behatárolt keretből gazdálkodnak, és nem feltétlenül az újgenerációs konzolok mellé keresnek ideális képernyőt, illetve nem arra utaznak, hogy a napjainkban elérhető legdurvább képminőséget kapják (ebben az árkategóriában az még csak álom).
A hagyományos tévéadásokhoz, letöltött filmekhez, a Netflix és HBO GO előfizetésekhez teljesen ideális ez az okostévé, ráadásul az Ambilight technológia képében egy olyan extrát is kapunk, amit egyetlen hasonló árkategóriájú LCD tévé sem tud felmutatni.