Április 23-án megérkezett a Disney+ kínálatába a The Falcon and The Winter Soldier hatodik, egyben utolsó része, és a finálé megtekintése után eljött az ideje, hogy egészében értékeljük a Marvel Studios második saját gyártású élőszereplős sorozatát, ami ezúttal Sam Wilson és Bucky Barnes karakterét helyezte a középpontba, és véleményünk szerint jóval többet vállalt, mint amit végül teljesíteni tudott.
Bár Marvel képregényeken alapuló sorozatokkal már az utóbbi években is Dunát lehetett rekeszteni, de a Marvel Studios 23 mozifilm levezénylése után döntött úgy, hogy saját gyártású szériák készítésébe kezd, amiben jelentős szerepet játszott az is, hogy a tulajdonos Disney elindította a saját streaming szolgáltatását. A megannyi bejelentett sorozat közül a WandaVision került először a képernyőkre, majd ezt követte a The Falcon and the Winter Soldier, ami annyiban hasonlít az elődjére, hogy Wanda Maximoff és Vízió után ismét olyan karakterekere koncentrál, akik a korábbi filmekben nem feltétlenül kaptak kiemelkedő figyelmet. Hőseink ezúttal Sam Wilson és Bucky Barnes, fél évvel járunk a Bosszúállók: Végjáték után, és a címszereplőknek nemcsak a saját életükben kell rendet tenniük, de többek között szembesülnek az eltűnt embereket visszahozó csettintés utóhatásaival, illetve azzal is, hogy az Egyesült Államok előáll egy új Amerika Kapitánnyal.
A The Falcon and The Winter Soldier nem egy rossz sorozat, de a finálé után már kétség kívül kijelenthető, hogy a mindössze 6 részes évad sokkal többet markolt, mint amennyit a nagyjából 270 perces játékidő alatt képes volt rendesen megfogni. Mire gondolunk pontosan? Itt van ugye Sam és Bucky a saját problémáikkal, John Walker, avagy a második Amerika Kapitány, a terroristáknak kikiáltott Flagsmashers élükön Karli Morgenthau-val, visszatér Zémó, akár csak Sharon Carter, és emellé felbukkant a Power Broker neve, megismertük Isaiah Bradley történetét, bekerült a képbe Valentina Allegra de Fontaine, nem mellesleg az alkotók foglalkoztak azzal is, hogy beemeljék a sorozatba a valóságban is komoly problémát jelentő rendszerszintű rasszizmust. Mindezzel persze nincs probléma, a gond az, hogy egész egyszerűen nem jutott idő minden elem kibontására, így a széria a kifejezetten jól sikerült részletek és pillanatok ellenére sem nyújtott annyira jól felépített élményt, mint a WandaVision.
Ellenfélprobléma
A sorozatnak persze vannak tagadhatatan előnyei: felszínre kerültek Sam és Bucky saját problémái, amik olyan mélységet adtak a karaktereknek, amire korábban nem volt példa, és a finálé (is) tökéletesen bizonyította, hogy Steve Rogers egyáltalán nem tévedett, mikor az Anthony Mackie által megformált Sólyomra bízta a pajzsot és ezzel a következő Amerika Kapitánynak jelölte ki. Szintén dicséretes, hogy a sorozat (a WandaVisionhöz hasonlóan) tovább tágította a Marvel Filmuniverzum határait, és itt most nemcsak a későbbiekben jelentősebbé váló Valentina Allegra de Fontaine felbukkanására gondolunk, de arra is, hogy bekerült a köztudatba Isaiah karaktere és az ő eltitkolt kálváriája. Hozzá köthető a The Falcon and the Winter Soldier egyik legjobb része, az ötödik rész beszélgetése, ami végül igazi katalizátorrá válik Sam számára, hogy mégis elfogadja a Steve által rá ruházott örökséget.
A sorozatnak persze ezen felül is vannak kifejezetten erős pillanatai: az első rész nyitó akciójelenete, a két főhős közös pillanatai az ötödik részben, Sam beszéde a hatodik rész végén, ami egyérteműen az egész széria fénypontja, vagy éppen a negyedik rész fináléja, mikor John Walker végérvényesen bizonyítja, hogy nem méltó az Amerika Kapitány névre. Viszont még az utóbbi sem feledteti, hogy a Wyatt Russell alakította antihős sztorija nagy jóindulattal is elkapkodott, nincs elég mélysége, és rohamtempóban jutunk el a U.S. Agent identitáshoz is. Szintén nem járt túl jól a Marvel Filmuniverzum eddigi legjobb főellenfele, Zémó, akiről ugyan többet megtudhattunk, de a szerepeltetés – részben a kissé karakteridegen, könnyedebb pillanatok miatt – súlytalannak és elpocsékoltnak érződik. A legrosszabbul persze nem ő járt, hanem az egész The Falcon and the Winter Soldier „főgonosza”, Karli Morgenthau.
A fiatal szabadságharcos elméletileg egy tragikus karakter, aki a jó ügyért harcol rossz eszközökkel, de a sorozatban ebből szinte semmi nem érződik. A hat rész alatt néhány apróságot leszámítva semmi nem derül ki Karliról, és az általa vezetett mozgalomról sem: küzdenek valamiért, de valójában sosem derül ki, hogy pontosan mit szeretnének, honnan vannak erőforrásaik, hogyan lett az egész világot behálózó szervezetük, és azt sem látjuk, hogy néhány ellopott szállítmányon és robbantáson túl miképp segítik azokat, akikért elméletileg küzdenek. A Flagsmashers tagjai folyamatosan beszélnek erről, de semmit nem látunk belőle, nem ismerjük a terveiket, a valódi céljaikat, és emiatt az is teljesen hihetetlennek hat, hogy képesek fejtörést okozni a szuperhősöknek és az USA kormányának.
Emellett hiába karizmatikus színész Erin Kellyman, megalapozott motivációk és valódi háttér hiányában az általa alakított karakter teljesen kétdimenziós, és valljuk be, lényegében végig érdektelen marad. Szimpátiát nem képes elérni, nincs mivel, és ennek folyományaként a halálának sincs különösebb hatása. Pedig kellene, hogy legyen, mert bár Sam beszéde tényleg kivételesen erős pillanata a szériának, de az igazi katarzis így is hiányzik a fináléból. Bár Zémó igazi közösségkedvenc lett, részben a Madripoorban játszódó jelenetek hatására, de összességében jobban jártunk volna, ha Daniel Brühl karaktere helyett több játékidőt kap Karli ügye, a bárót pedig megtartják a folytatásra. Mert, hogy valamilyen folytatás biztos lesz…
Folytatása következik
Bár a WandaVision és a The Falcon and The Winter Soldier önmagukban is megállják a helyüket, abban azért követik az MCU-filmeket, hogy a központi történetük során elkezdenek alapozni egy későbbi sztorinak. Wanda és Vízió története a Marvel Kapitány 2-nek vagy Secret Invasion-nek, illetve a Doctor Strange 2-nek ágyazott meg, a Sólyom és a Tél Katonája pedig a jelek szerint a frissen bejelentett Amerika Kapitány 4-nek.
A WandaVision esetében ez nem volt jelentős probléma, viszont Sam és Bucky kalandja esetében érezhetően hozzájárult Karli problémájához, hogy a történetbe bele kellett szuszakolni Sharon Carter karakterét (és a furcsának ható pálfordulását), Valentina megjelenését és John Walker átalakulását U.S. Agentté. A kevesebb ezúttal sokkal több lett volna, a hagyományos MCU formula pedig még a szokásosnál is többet ártott a sorozatnak: egyszerűen túl sok mindent zsúfoltak bele túl kevés epizódba, és a nézőknek joggal lehet komoly hiányérzete.
A nyilvánvaló hiányosságok ellenére azért dicséretes, hogy a Marvel Studios bevállalta ezt a szériát, időt szánva Sólyomra és a Tél Katonájára. A két karakter remek pillanatokat kapott, Anthony Mackie és Sebastian Stan remek alakítással ajándékozták meg a nézőket, képregényrajongóként pedig igazi libabőrös élmény volt mozgóképen látni a Sam Wilson-féle Amerika Kapitányt. A The Falcon and The Winter Soldier messze nem tökéletes sorozat, a kapottnál sokkal több potenciál volt benne, viszont még jelen formájában is többet adott hozzá a Marvel Filmuniverzumhoz, mint például a Thor: Sötét Világ, és a koronavírus miatti Marvel-film hiány miatt ezt is meg kell becsülni. Habár megerősítés ezzel kapcsolatban még nincs, de a magunk részéről bízunk benne, hogy az említett Amerika Kapitány 4 viszi majd tovább Sam és Bucky történetét, és a látottaknál ügyesebben csavarja majd tovább az elvarratlan szálakat.
