A Legendás állatok-franchise harmadik, Dumbledore titkai című darabja minden korábbinál aktuálisabb témákat feszeget, ám nagy kérdés, hogy vajon a közönség mennyire lesz vevő a J. K. Rowling-féle Varázsvilágban játszódó, politikai thrillerként is felfogható kalandra.
Egészen furcsa belegondolni, hogy közel négy éve ülhettünk be utoljára a moziba a legutóbbi Legendás állatok-filmre, ami finoman szólva sem nyerte el a Harry Potter-rajongók és a kritikusok tetszését. A Grindelwald bűntettei alcímű epizód a kusza történetvezetés, Johnny Depp sokak szerint nem túlzottan meggyőző antagonistája, és még egy sor másik probléma miatt alaposan feladta a leckét a filmet író J.K. Rowlingnak, valamint a Warner Bros. vezetőségének, hiszen egy ekkora bevételi potenciállal rendelkező franchise-t egyszerűen nem lehet csak úgy parlagon hagyni.
Némi agyalás után a stúdiónál végül megtalálták a megoldást a szövegkönyvet illető problémára a több Harry Potter-film forgatókönyvét is jegyző Steve Kloves személyében, ám amikor eme gond megoldódott jött három másik: először a covid-járvány, majd Rowling twitter botrányai, aztán a franchise egyik fontos szereplőjét játszó Ezra Miller, illetve Depp magnéleti zűrjei.
Lehetetlen elvárások gyűrűjében
A Legendás állatok: Dumbledore titkai címre keresztelt harmadik fejezetnek így nehezített pályán kellett utat találnia magának a szívembe, és legnagyobb meglepetésemre a film nem csak sikerrel vette az akadályokat, de azt a bravúrt is sikerült összehoznia, hogy lényegében minden elvárásomat, ha nem is maximálisan, de abszolút sikerült megugornia. A rendezői székben sokadik alkalommal helyet foglaló David Yates képességeit nagyjából mindenki ismeri, akinek volt dolga a Harry Potter-filmekkel az elmúlt bő egy évtized során. Érdemes ugyanakkor tudni, hogy Yates hajlamos eltéveszteni az arányokat a humor-dráma-akció tengelyen, aminek hatására a néző úgy érezheti magát, mint egy szerencsétlen varázslény, akit épp egy bőröndbe próbálnak beszuszakolni.
Szerencsére a Dumbledore titkai esetében a rendező ezúttal remek érzékkel találta meg a kényes egyensúlyt eme három alkotóelem között, amit leginkább annak lehet betudni, hogy Kloves szövegkönyvének hála Yates letisztult és nagyon is céltudatos módon vezet minket végig az újfent több szálon, komplex témákat érintő, de egyetlen irányba mutató történeten.
A főnix rendje előtt…
A napjaink világa előtt álló kihívásokra ijesztően pontosan reflektáló cselekmény az előzetes várakozásoknak megfelelően rengeteget nyert azzal, hogy Gellert Grindelwald szerepét Johnny Depp helyett immáron a mindig pazar Mads Mikkelsen vette át.
Mikkelsen a megnyerő, sármos, de ezekkel együtt félelmetes és tiszteletet parancsoló jelenlétével, nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte minden jelenetében ellopta a show-t színészkollégái elől, pedig az Albus Dumbledore-ként másodjára visszatérő Jude Law is abszolút kitett magáért. A szeretőből lett ellenségek közti kémiát mindketten többször is szívbe markoló, ám mindvégig bravúros alakítások közepette keltik életre, ami igencsak feladta a leckét a színészgárda többi tagjának. Na nem mintha gond lenne a többiek alakításával, egyszerűen arról van szó, hogy a Mikkelsen és Law közti ellentét súlya miatt ezúttal még Eddie Redmayne magizoológus Göthe-je is inkább a mellékszereplők sorát erősíti. Amivel egyáltalán nincs probléma, hiszen egy féltucatnyi karaktert mozgató mozi esetében, ahol az események is legalább ennyi szálon futnak a közel két és félórás játékidő alatt, valakinek mindenképp muszáj háttérbe szorulnia.
Valamivel jobban járt a legelső Legendás állatok-film óta szintén központi szereplőnek számító, Ezra Miller alakította Credenc, aki a második rész kissé elveszett, az eseményekkel csak sodródó figurája után most végre a cselekmény aktív szereplőjévé vált. Ez azért is különösen örömteli, mert Miller mentálisan kissé instabil alakítása abszolút a Dumbledore titkai legjobb pillanatai közé sorolható. Sajnos hasonlóan pozitív jelzők már nem mondhatóak James Newton Howard emlékezetesnek semmiképpen sem nevezhető dallamairól, amik a Harry Potterből jól ismert nosztalgikus dallamok bejátszásán kívül semmit nem tudtak érdemben hozzáadni az amúgy pazar hangulathoz.
A homályba burkolódzó jövő ígérete
A baljós előjelek és egyéb botrányok ellenére Legendás Állatok: Dumbledore titkainak végre sikerült a helyes irányba terelnie a franchise-t, habár kettős érzésem van azt illetpen, hogy folytatásra avagy folytatásokra valóban szükség van-e, mivel a lezárás ugyan keserédes, de kerek egészként tesz pontot a legfontosabb történések végére. Bárhogy is alakuljon Dumbledore és Göthe jövője, annyi bizonyos, hogy amennyiben ez a vég, úgy egy csodálatos és megindító fináléval vehetünk búcsút a Varázsvilág ezen mozgóképes leágazásától.
