Harza Tamás, a Kingpin vezetője még 2016-ban osztott meg egy teljesen szubjektív, de ettől még elég jól sikerült listát a kiadó Facebook-oldalán, amiben a valaha kiadott 25 legjobb Pókember-történetet gyűjtötte egy csokorba. Az összeállítás – előkelő – ötödik helyén A kölyök, aki gyűjtötte Pókembert című történet áll, ami a legenda szerint a karakter társalkotójának, Stan Lee-nek a kedvenc sztorija volt a hálószövő szuperhőssel a főszerepben. Erről fogok most egy kicsit mesélni nektek.

A kölyök, aki gyűjtötte Pókembert (eredetiben The Kid Who Collects Spider-Man, múltidő nélkül) a The Amazing Spider-Man első sorozatának (most a 6-nál tartunk) 248. számában jelent meg, ez a füzet második története, mindössze 11 oldalon.

Gyorstalpaló

Az író Rogern Stern, aki a The Amazing Spider-Man 224. és 250. száma között felelt a történetekért, többek között az ő ötletéből született meg Vészmanó (Hobgoblin) figurája. A rajzok az állandó alkotókat kisegítő Ron Frenz keze munkáját dícsérik, miközben a füzet első sztoriját a sorozatot akkoriban művészként jegyző John Romita Jr. hozta tető alá. Az átala rajzolt történetről röviden csak annyit érdemes tudni, hogy Pókember az épületbontó golyót lóbáló Mennydörgővel (Thunderball) kerül összetűzésbe – teljesen átlagos, könnyen feledhető sztoriról van szó, ami nem hagyott jelentős nyomot Pókember immár hatvan éves történetében.

Bár a borítón 1984. januári dátum szerepel, a füzet valójában már 1983. októberében forgalomba, tehát az újságárusokhoz és a boltokba került – legjobb tudomásom szerint a címlapra nyomott dátum akkoriban még azt jelölte, hogy mikor kell a megmaradt példányokat visszaküldeni a kiadónak. A képregény ára eredetileg mindössze 60 cent volt, és bár a cikk tárgyát képező történetet széles körben a valaha írt egyik legjobb Pókember-sztoriként tartják számon, maga a füzet – gyűjtői szempontból – napjainkban nem képvisel komolyabb értéket.

Az erre szakosodott oldalak szerint egy eredeti, átlagos minőségű (tehát nem hitelesített) példány nagyjából öt dollárt ér, bár lévén egy idén 40 éves képregényről van szó, Európában azért ennél többet kell fizetni érte, ha felbukkan egy példány valamelyik képregénybolt kínálatában – hazánkban erre például meglehetősen csekély az esély.

Stan Lee kedvence?

A történet – többek között Harza Tamásnak hála – magyarul is megjelent, méghozzá a 2006-os Pókember és a Fekete Macska minisorozat második számában. A hazai legendárium szerint egyszer feltették a kérdést Pókember atyjának, a karakter társalkotójának, Stan Lee-nek, hogy melyik a hálószövő főszereplésével készült kedvenc története, és a Marvel legendás írója állítólag úgy válaszolt, hogy A kölyök, aki gyűjtötte Pókembert. Bár a magam részéről nem találtam hiteles, linkelhető forrást, ami ezt kétség nélkül alátámasztaná, de ettől függetlenül könnyedén el tudom képzelni, hogy tényleg ez az igazság.

Egyrészt Stan elég profi volt ahhoz, hogy ne egy saját munkáját jelölje meg legjobbként (ő száznál is több füzetet jegyzett íróként), másrészt tényleg egy szívbemarkoló történetről van szó, ami 40 év távlatából, sokadik olvasására is képes könnyeket csalni az ember szemébe.

A sztori nem kapcsolódik szorosan az akkoriban megjelent történetfolyamhoz, önmagában is teljesen megállja a helyét, ennek is köszönhető, hogy kortalan klasszikus vált belőle.

A történet felütése egy újságcikk, ami arról szól, hogy van egy kölyök, Tim, aki hatalmas rajongója a falmászó szuperhősnek, és gyűjt mindent, ami Pókemberrel kapcsolatos. Az kérdéses írás eljut az imádott hőshöz is – aki ugye maga is fotóriporter –, aki egy este úgy dönt, meglátogatja rajongóját. A rövidke történetben egyszerre vagyunk szemtanúi Tim és Pókember interakciójának és olvashatjuk az egész cselekményt elindító cikk részleteit, ugyanakkor a sztori eredettörténetként is szolgál, hiszen hősünk elmeséli a fiatal srácnak, miképp szerezte a képességeit, és milyen tragédia kellett ahhoz, hogy szuperhőssé váljon.

Tim egy ponton azt is megkérdezi, Pókember elárulja-e ki ő valójában, és bár hősünk kezdetben visszakozik, végül felfedi kilétét a srác előtt. Ne feledjük, a történet a 80-as évek elején íródott, amikor az írók még komolyan vették a titkos személyazonosságot, így egyszerre hat meglepőnek és szívmelengetőnek, hogy Peter Parker leveszi a maszkját a rajongója előtt. Aztán lapozunk egyet és minden világossá válik, mikor Roger Stern és a kiváló munkát végző Ron Frenz bevisznek egy olyan gyomrost, ami örökre emlékezetessé tette ezt a történetet.

A kölyök, aki gyűjtötte Pókembert persze nem csak a végső fordulattól kiemelkedő, de azért is, mert Stern képes volt mindössze 11, a megszokott szuperhősös akciót szinte teljesen nélkülöző oldalba belesűríteni Pókember (és Peter Parker) karakterének esszenciáját – ami főleg manapság, az olykor tucatnyi füzetre nyúló sztorik korszakában igazi csodaszámba megy.

Ha szereted a képregényes tartalmakat, kövesd az Instámat!